Idén októberben valóra vált egy hatalmas álmom. Lakóautóval már többször voltunk felfedezni gyönyörű vidékeket, de most egy egész hónapra útra keltünk. Ez azt is jelentette, hogy ide hozni kellett a munkát is, mert ennyi időre másképpen nem tudtunk volna elszakadni otthonról. Viszont nem kevés tervezés után megérkeztünk, ITT vagyunk Olaszországban.
Tudom, ide általában nem azért jönnek az emberek, hogy maguk főzőcskézzenek a lakóautó kis konyhájában, hanem hogy élvezzék a fantasztikus éttermek hangulatát és fogásait. Volt nekem is részem ebben korábban, és bizony azt is hihetetlenül élveztem. Most viszont a célom, hogy ismerkedjek, tanuljak és azonnal ki is próbáljak minél több toszkán hagyományos fogást. Itteni, friss, szezonális alapanyagokból, hogy a valódi ízeken keresztül tapasztaljam meg, hogy mit kell keresnem majd otthon, amikor elkészítem a tanultakat.
Határozottan meg voltam győződve, hogy tésztát tészta hátára fogok főzni, mert hát mégiscsak Olaszország. Pakoltam is gluténmentes tésztát, nehogy ezen múljon egy gluténérzékeny olasz gasztro kalandja. Viszont egyik oldalról nem volt szükség rá, mert itt nem néznek rám nagy szemekkel se a boltban, se az éttermekben, ha kiejtem a számon, hogy "senza glutine?". Gluténmentes pizza, gluténmentes tészta, gluténmentes kenyér, nasik, gnocchik, minden van. Ha szemfüles vagy, akkor még egészségesebb verzióban is. Az éttermekben pedig nem előregyártott kőkemény kis tésztalapokra készítik a pizzát. Nem bizony, isteni gluténmentes pizza alappal találkozom mindenhol. Na de a másik oka annak, hogy nem kellett volna aggódnom, hogy mi lesz velem gluténérzékenyként, hogy a populáris fogásokon túl, a toszkán hagyományos konyha nekem lett kitalálva.
Gondolom fogalmuk sincs róla, de teljes értékű, növényi alapú a klasszikus ételeik java része. A főszereplők a hüvelyesek, és nem a húsok. Aztán rengeteg zöldséget használnak. Itt még októberben is fantasztikus idő van, és rengeteget süt a nap. Így aztán az októberi paradicsom is hihetetlenül ízes. A zöldfűszerekről nem is beszélve. A bazsalikom, a petrezselyem, az oregánó és a rozmaring. Utóbbit mint a tuját tartják itt-ott úgy szaporodik, hogy formára is tudják vágni. Ahány kertben, udvarban megfordultam, mindenhol volt legalább egy szélesen terebélyesedő rozmaring bokor. Varázslatos.
Végül jópár receptet sikerült elsajátítanom, ezeket és a toszkán konyháról tanultakat meg is osztottam a NutriCsoportomban a Toszkán ízek hete c. NutriSprint alkalmával (itt találod, hogyan tudsz csatlakozni). Ízelítésképpen mutatok pár képet:
Fantasztikus élmény megismerni kicsit jobban a helyieket, felfedezni a vidéket is. Köztudott az olasz családi büszkeség, mégis megható egy-egy helyi emberrel szóba elegyedni az utcán, a boltban, az olívaföldön és meghallgatni akár pár percben is a történetét.
Készítettünk egy élménybeszámolót is, amiben néhány emlékezetes pillanatot megörökítettünk. YouTube-on eléred ezen a linken: https://youtu.be/ACM1ZCeWQbQ
A másik hőn áhított úti célom Szardínia, a világ kék zónáinak egyike. A "blue zones" területek arról híresek, hogy lakosai között átlagon felüli a 100 évet meghaladó idős polgár. Alig várom, hogy megismerhessem! Természetesen jelentkezem onnan is. :)
Comments ()